Nyomás utána – Part II

A part I-ben gyorsan körbeszaladtuk a keleti-blokk által gyártott lemezeket, most átugrunk a vasfüggöny túloldalára és ugyanilyen gyors járatban átszaladunk a nyugati nyomásokon. Biztos lesznek akik nem értenek velem egyet, de a hi-fi már csak ilyen. 1-2 ország persze itt is ki fog maradni, vagy érdekesség hiánya miatt, vagy csak mert szimplán olyan minimális mennyiségben találkoztam vele, hogy nem merek állást foglalni. Ilyen pl Olaszország ahonnan túlnyomóan csak italo maxi lemezeim vannak és nem nagyon van mivel összehasonlítani. Ezúttal haladjunk minőségileg “csökkenő” sorrendben. Fontos megjegyezni, hogy itt már a legtöbbször nincsenek olyan különbségek mint a keleti vs nyugati lemezek esetében, egy-egy angol-német német-USA párharcot csak jó szettel és kellő odafigyeléssel lehet értékelni.

DEFLEPPARDPyromaniajapanCDinMiniLPsleeveOBI

Japán: Számomra ez a non plus ultra, az etalon. A japán lemezek egyszerűen gyönyörűek és gyakorlatilag hibátlanok. A borítok csodaszép fényes, élnék színekkel vannak megáldva, a lemezek már ránézésre is magas szintet képviselnek. Azt hiszem talán japán az egyetlen nyomás ahol még nem találkoztam off centeres (amikor a lemezközép nem 100% középen van) lemezzel. Külön érdemes a JVC Super Vinylt megemlíteni vagy a Toshiba kiadásokat. A japán lemezek különlegessége továbbá az úgynevezett OBI csík ami egy kis japán nyelvű tájékoztató magáról a lemezről. Az eredeti borítót ugyanis a japánok általában átvették de a latin betűket nem mindenki tudja olvasni így az OBI-n kandzsival is feltüntették az információkat. Ha japán lemezt látok jó áron akkor mindig beszerzem, azt szoktam mondani, hogy majd a másik nyomás felkerül a piacra akkor 🙂

Hollandia: A holland lemezek jók, sőt az esetek nagyon nagy százalékában nagyon jók. Dinamikus tiszta hangzás, kellő mélyek és megfelelő magasak jellemzik. Holland lemezből nem szabad otthagyni a kedvenceinket, nem fogunk benne csalódni.

Németország: A németek precíz népség, és ez a lemezeikre is igaz. Kiváló lemezeket nyomtak, csak ritkán csúszott be 1-2 rosszabbul sikerült nyomás, ez valószínűleg már a cégek minőségi különbségéből eredhet, de régi lemezeknél nagyon ritkán lehet tudni, hogy melyik présüzemben készült. A gyűjteményem 90%-a nekem német lemez, mert az ország közelségét nézve ezek amolyan bestbuy kategóriák. Szinte minden beszerezhető és ár/teljesítményben is a legjobbak között vannak. Érdemes tehát a német lemezeket nézegetni.

usa

USA, Kanada: Az USA lemezek elég furcsa jószágok, én azt vettem észre, hogy folyamatos degradációban vannak ami a hangminőséget illeti. Ahogy haladunk előre az évszámokban úgy tűnik el az USA lemezek hangzásbeli előnye. A 60-as 70-es évekből még feltétlenül érdemes USA lemezekben gondolkodni a 80-as és későbbi évekből már nem vagyok ebben ennyire biztos. Természetesen a mai napig maradtak kíváló lemeznyomók USA-ban, de ezekről majd a Part III-ban. Kanada amolyan sötét ló, mert hallottam onnan már egészen kíváló lemezeket, és sajnos gyengébbeket is – sajnos a mintám azonban túl kicsi ahhoz, hogy egyik vagy másik felé billentsem a mérleg nyelvét. Így egyelőre marad a sötét ló.

Anglia: Nagyon sokan szeretik az angol nyomásokat, én sajnos hektikusnak találom. Míg a németeknél nagyon ritkán csúszik be 1-1 rosszabbul sikerültebb darab, addig az angoloknál ez szinte rendszeres, főleg az EMI, CBS kiadások esetén. Az angol használt lemez piac hatalmas, de sajnos nem olyan precízke mint a németek – hozzájuk képest az angolok már – már trehány népség így nagyon meg kell néznünk mit kínálnak, mert az angol eladók a popcorn morzsás lemezt is képesek hibátlanként hírdetni.

Franciaország, Olaszország: Szintén két olyan ország amiből túl kevés mintával rendelkezem ahhoz, hogy biztonságosan nyilatkozni merjek a nyomásokról. Persze Jean-Michel Jarre összes korai francia nyomásban van meg és azok ütnek is rendesen. Valamint van pl francia nyomású Kraftwerkem (ami pl egy olyan zene, hogy elrontani sem nagyon lehet a legrosszabb nyomás is kifejezetten jól szól), ami szintén nagyon jó, de ebben az esetben az  USA jobb például.

Görögország, Spanyolország: Szintén túl kicsi a minta, de amit eddig tapasztaltam az a mediterrán életstílus leképzése – hanyag munkák. Spanyolország annyiból érdekes, hogy ott még a kilencvenes évek közepén is nyomták a lemezeket így van jó pár anyag ami csak abban szerezhető be (hála a represseknek már nem sokáig). Egyiket sem kell erőltetni, hacsak nem a gyűjtés miatt keresünk valamit pont ilyen nyomásban.

Természetesen még számtalan ország van, de vagy minőségük miatt, vagy mert igen ritkák így nincs igazából értelme beszélni róluk. Kimaradt tehát ez-az de nagyjából átfutottuk így a nyugati lemeznyomást is.

A part III-ban megvizsgáljuk majd, hogy mi a helyzet mostanában, megbeszélünk pár olyan fogalmat mint, hogy mi a repress, reissue, test pressing, etched, single sided és még sok hasonló nyalánkságot 🙂

7 comments to Nyomás utána – Part II

  1. hazi laci szerint:

    Üdv.Tetszik az írás.Csak szerintem azért jó le nne,konkrét kiadókat is megemlíteni.Pl:A japán kiadókat,amik a legjobb nyomást nyomják.Vagy a német kiadók nevét,vagy az usa kiadók nevét.Én csak az atlanticot,vagy az atcot ismerem.Stb.Ho gy érti azt,hogy a magyar zenekarok lemezeit,le cserélte,nyugati nyomásúakra? Én úgy tudom,hogy a magyar zenekaroknak,csak magyar nyomással jelentek meg a lemezeik.Pl-pepita,start,favorit,pl-l a p-box zenekar első lemeze,vagy a dinamit két lemeze,vagy a p-mobil lemezei-meg jelentek nyugati nyomásban? És ha i gen,akkor jobban szólnak,jobb a hangzásuk,mint a magyar nyomásoknak?Milyen holland kiadók vannak?

    • Naru szerint:

      Nem magyar zenekarok lemezeit, hanem a magyar nyomású lemezeket (Gong pl), nyugati nyomásúra. Holland kiadó jelenleg egy nagy van a vinyl factory, egészen jó minőségben dolgoznak.

  2. blsab szerint:

    köszönet az írásért. komoly high end berendezésem van, részben ezen írás miatt kezdtem a discogs-on japán nyomású lemezeket venni. genesis, pink floyd, purple lp-ket vettem. ezek felára egy holland, brit, német pressinghez képest, “mint” azaz hibátlan kategóriában 30-50%. szerintem nem éri meg, alig van hangzásbeli különbség, nekem a borító semmivel nem szebb egy japán esetében, mint egy nyugat-európainál vagy akár USA nyomásnál. csalódni nem csalódtam, de leálltam a japán beszerzésekkel. még egyszer köszönet a szakmai írásért, de hát van egy jó adag szubjektum is az lp kérdésben.

    • Naru szerint:

      Szia!
      Ez persze már mérlegelés kérdése, én az árakat nem vettem górcső alá. Egyébként japánban ezek a lemezek nem igazán drágábbak, sőt kimondottal olcsón is vettem már japánban lemezt. Persze innen discogson keresztül + postaköltség már tetemes lehet a különbség. Ami nekem van borítóm, lemezem japán nyomás azok sajnos nem sajnos jobban szólnak mint a német, holland, USA társak. Mondjuk két Def Leppard lemez egymás mellé téve az USA-val a borító is sokk fényesebb, jobb felbontású szebb színekkel rendelkező. Persze ezek minimális különbségek, de nekem a japán nyomás beszerzése nem volt drágább mint az USA változaté. (És hangban is minimális a különbség, de van. Elvileg nekem is egészen jó berendezésem van.) További jó lemezgyűjtést és pörgetést!

  3. Ferenczi Dániel szerint:

    Nekem az angol lemezek hangzása sokkal jobb, mint a német, mind pop-rock, mind klasszikus kategóriában. A Deutsche Grammophon klasszikus lemezei hangzásban sokszor okoztak csalódást. Az általam ismert USA lemezek is jobban szólnak, mint a német vagy holland nyomások, igaz, hogy ezek mind 60-70- max. 80-as évek elejéről származnak.

    • Naru szerint:

      Ez valószínűleg egyéni ízlés kérdése is, én lassan az összes angol lemezemet lecseréltem, nekem olyan mint az angol hifi – átlagos 🙂

  4. Angyal Máté szerint:

    Szia nagyjából mikor várható a Part III?

Hozzászólás a(z) Naru bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.