Vinyl kezdőknek I. rész

Szerencsére egyre több fiatallal találkozom akik felfedezik a vinylt mint formátumot és mint a minőségi zenehallgatás egyik formáját. Azonban sok tévhit és mendemonda kering szájról szájra amolyan urban legend-ként, valamint nehéz magyar nyelven olyan információhoz jutni ami az elindulást segíti. Arra gondoltam, hogy elkezdek egy sorozatot ami a kezdő vinyleseket segíti. Egészen biztos vagyok benne, hogy sokan nem egészen így (vagy teljesen máshogy) gondolják, ezért itt és most leszögezem, hogy az alant leírtak saját tapasztalatok, saját kútfő termékei. Eszmecserére meg mindig nyitott vagyok – anyázásra nem :)

Végre eldöntötted, hogy te is vinylt szeretnél hallgatni, de nem tudod merre indulj el kezdőként. Természetesen először is be kell szerezned egy lemezjátszót, ugyanis ez lesz a jövőbeni élvezetek központja. Természetesen az első és legfontosabb kérdés, hogy mennyi pénzt szánsz erre az eszközre, hiszen a szórás rendkívül nagy. A néhány tízezer forintos lemezjátszóktól kezdve a több milliós eszközökig minden megtalálható a palettán. Azonban mivel te most az én képzeletemben egy fiatal magyar kezdő vinyles vagy, aki meg akarja tapasztalni, hogy miről is szól ez az egész ezért a high-end berendezéseket most kizárjuk. Valamint villámgyorsan kizárjuk a néhány tízezer forintos (új eszközökről beszélünk) lemezjátszónak árult de valójában inkább barázdakarcoló noname kínai USB-s vackokat. Ezeket gyorsan felejtsd el, ne hidd el a parasztvakítós marketinget ami legtöbbször arról szól, hogy egyszerűen jó minőségben fogsz vinylt digitalizálni. Ezek a lejátszók szinte egytől-egyik borzasztóan szólnak, a digitalizálási képességük is mélyen a béka feneke alatt van hiába írják rá a dobozra a tutit.

A másik amiket kapásból szórj ki a lehetséges beszerzendő eszköz listájáról azok a nagyon régi eszközök főleg a kelet-európai blokkból. Rengeteg a szétharcolt példány, és amúgy sem voltak valami szuper készülékek – egyszerűen túl nagy a rizikó, hogy ilyennel kezdj. Aztán rögtön kizárnék minden olyan készüléket amik semmivel sem szabványos hangszedő csatlakozóval rendelkeznek (vagy csak szimplán le sem szedhető hangszedőjük van). A szíjhajtás jó, high-end készülékek közül is rengetegnél találunk ilyet, de a régi szíj hajtású készülékek nem feltétlenül kezdőknek valók! Ezekbe szinte biztos, hogy bele kell nyúlni, szíjat cserélni (némelyikhez külön vadászat beszerezni), és egyéb gondjuk is lehet. A legtöbbjük még arra a legalapvetőbb funkcióra is képtelen, hogy konstans sebességgel játssza le a lemezt.
Tehát ha olcsóbb készülékben gondolkodsz akkor vagy egy normális és jól karbantartott szíjast (veszélyes lehet még így is) vagy egy direct drive (DD) lejátszót javaslok. Ezekből elég bő a kínálat, ha van rá lehetőséged akkor a legolcsóbb full műanyag változatokat ebből is kerüld. Vannak ezek fröccsöntött akármik mindenféle márkanévvel – ne ugorj bele. Az átlagos szabály (kevés kivételtől eltekintve) itt is az, hogy minél nehezebb annál jobb – és ez alatt most nem a nagyi szekrénnyel egybe épített lejátszójára gondolok, de ha van súlya a készüléknek az már egy jó pont. Régebbi Pioneer, Technics kezdésnek jó választás lehet, magasabb kategóriában Dual, Thorens – ilyen neveket is kereshetsz. A t4p-s hangszedővel rendelkező példányokat sem zárnám ki, mert bár ilyen hangszedő mára ritka, viszont kezdőnek idális, hogy nem kell semmit beállítani csak berakni és mehet a móka. Az AT92ecd hangszedő még beszerezhető és korrektül muzsikál.
A hiedelmekkel ellentétben nem kell félned az úgynevezett DJ lemezjátszóktól sem, a márkás készülékek a kisebb árkategóriában általában gond nélkül lezenélik az olcsó hifinek kikiáltott szíjhajtású lemezjátszókat. Persze ez függ attól is, hogy milyen zenét szeretnél hallgatni – ez egy későbbi történet lesz – de általánosságban ez így van. Amiket nyugodt szívvel nézhetsz mint márkák azok a Reloop, Gemini, Omnitronic, Vestax és társaik a DJ lemezjátszók köréből. Amire figyelni kell az az, hogy milyen állapotban vannak. Sok wannabe DJ veri ezeket szét secperc alatt. Ha olyan tag árulja inkább keresgélj tovább. Ezekről mindig vannak árulkodó nyomok (ütések, kopások,olyan sérülések amik normál használatnál nem jönnek elő), tehát az ilyen eszközöktől tartsd távol magad.
Ha digitalizálni szeretnél akkor se engedd megtéveszteni magad az USB-s eszközökkel, ezek általában pofonegyszerű áramkörökkel dolgoznak, és bár a digitalizálás tényleg egyszerű velük de a hangminőségben már nagyon messze vannak a minőségitől. A digitalizálás is inkább történjen külön hangkártyával – jobban jár mindenki.
Még egy apróság a lemezjátszókhoz; bármilyen olcsóbb lemezjátszót is veszel abban legyél egészen bizonyos, hogy különböző beállításokat el tudsz végezni rajta. Azaz legyen megfelelő ellensúly rajta (a hangkar végén eg kis bumszli amivel be lehet állítani, hogy milyen erősen nyomja a tűt a lemezhez a hangkar), hogy többféle tűhöz (és nem hangszedőhöz!!) is be tudd állítani a megfelelő tűnyomó erőt. Legyen normális lehetőség az anti-skating beállítására – ezek a minimális dolgok amik kellenek egy lemezjátszóba. Ha nem tud ilyeneket sétálj tovább. Nem hátrány ha a torony magassága is változtatható (bár ez az olcsó lejátszókból egészen biztosan hiányzik)
Oké megvan a kiválasztott lemezjátszó – amiben egészen biztosan nem olyan hangszedő van amit szeretnél, vagy lehet, hogy az állapotáról nem tudsz semmit. Rizikó megint. Ha kicsit drágább eszköz, drágább hangszedő akkor esélyes, hogy a tulaj tud valamit mondani róla, ez sokszor jó kiinduló pont, de ha egyszerűbb hangszedő van benne akkor én mindig azt javaslom inkább, hogy kezd egy hangszedő vagy legalább egy tű cserével. Az olcsó hangszedők közül az AT95E magasabb kategóriában az AT100E jó választás lehet, aztán majd ha belejössz innen lehet feljebb lépegetni. (vinylezésben mindig mindenből van feljebb :D)
Lassan összeáll a kép – de még mindig nem vagyunk készen. A lemezjátszók ugyanis sima erősítőre nem köthetők (vagyis köthetők csak nem lesz benne köszönet), mivel a kimeneti jelük sokkal alacsonyabb mint egy CD játszóé. Szükséged lesz tehát egy előerősítőre ami RIAA korrektorral van ellátva. Régebbi erősítökbe szinte biztos, hogy építettek be ilyet (tehát nem kell külön venned), ezt egy kis phono felirat jelzi hátul a csatlakozó mellett. Az olcsóbb típusok MM (mozgó mágneses) hangszedőket tudnak kezelni a drágábbak MC (mozgó-tekercses) hangszedőt is. Erről általában egy kis átkapcsoló gomb tanúskodik. Hogy melyik mit jelent és miért jó azt majd később megbeszéljük.
Ha az erősítődbe nincs beépítve akkor külön kell egy előerősítőt beszerezned. Ezek ára a 4-5e forinttól a végtelenig (és tovább) terjed. Általában az ár egyenes arányban van a minőséggel, a legolcsóbbaktól ne várj sokat. Ha kis pénzből akarsz indulni aki nem tudsz variálni, ha valamivel többet megengedhetsz magadnak akkor keress valami olyat aminek van egy kis neve (NAD, Pro-ject, CA, stb).
Ha minden megvan, és mindent összeszedtél és a lemezjátszót is beállítottad (hohohóóóó) akkor már mehet is a móka. [Ha nem állítottad be és nincs beállítva akkor kérj meg valakit aki ért, hozzá, hogy ezt tegye meg neked, elsőre egészen sok ijesztő dolgot kellene megtenni. (Beszélünk majd erről is később).]
Jó zenehallgatást, jó vinylezést!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.