Loudness War – kis bemutató

Aki engem ismer az tudja, hogy évek óta nem veszek új CD-t pedig nagy zenekedvelő és gyűjtő vagyok. Az ok nem a CD-ben keresendő hanem az elszállt agyú kiadókban, előadókban – és itt most nem árról beszélek. Vicces, hogy az elmúlt évtizedekből is van számtalan jól szóló CD lemezem, de ilyenhez jutni manapság nagyon nagy kihívás, ugyanis a mai CD masterelés egy nagy humbug, csak az számít, hogy a lemez hangosan szóljon, közben a dinamika tartomány meg a béka feneke alatt marad. Gyakorlatilag arról van szó, hogy a lemezt agyon kompresszálják így minden egyformán hangosan szól. Az odavágott cintányér nem ugrik ki a zenéből, a dobok nem dübörögnek csak elkent masszák. Sajnálatos, hogy sokan ezt a konyhai rádión nem hallják és pénzt adnak ilyen termékekért. Ameddig az így lesz addig öntik is a nyakunkba a barna lét. Természetesen itt is vannak kivételek, csak egyre kevesebb.

Tehát az utóbbi években teljesen átálltam a vinyl vásárlásra, mert bár ide is begyűrűzött a minőségi degradáció (még olyan LP-t is lehet hallani amit szerintem a CD-ről tettek át – borzasztó!), azért messze nem olyan rossz a helyzet mint CD esetén. Az alanti kis youtube videó nagyon jól szemlélteti ezt, még a youtube iszonyatos minőségű hangján is lehet hallani a hatalmas különbséget, nem kevésbé pedig látni, hogy mikor mit is veszünk. A kérdés csak az, hogy jelen esetben a RHCP, hogy engedhet ki megjelenni egyáltalán egy ilyen CD-t? Hiszen hónapokat dolgoznak a stúdióban, hogy a lemez jól szóljon, a végtermék esetében meg ebből semmi nem marad. Ugyanakkor a vinyl változatok mindig hihetetlenül jól szólnak. Nem nagyon értem.

http://www.youtube.com/watch?v=EScPiP2QjXM

 

Természetesen az elkövetkező időkben még érintjük ezt a témát többször is, hiszen ez mára már a mániám lett 🙂