Bár egy korábbi hírben már érintettük a témát, de szűzekből soha nem lehet elég még akkor sem ha vasból vannak. Januárban és Februárban ugyanis több Iron Maiden lemez is megjelenik vinylen, amolyan reissue jelleggel. Január 29-én az 1984-es Powerslave, a 88-as Live after Death, Február 26.-án a 86-os Somewhere in Time, a 88.as Seventh Son, Ezzel gyakorlatilag azt hiszem teljes lesz a sor és a legtöbb Iron Maiden lemez beszerezhető lesz könnyen és egyszerűen vinylen – nem csak használtban. Persze azt hozzá kell tenni, hogy a lemezek elég borsos áron jönnek az olcsóbbak 30-35USD áron a drágábbak 50USD körüli áron. Hogy ez miért van így fogalmam sincs de egy cseppet sem tetszik.
Frissítés: Éppen, hogy megírtam ezt a bejegyzést lettem figyelmes rá, hogy a facethemusic-nál a Live After Death lemez most akcióban kapható. Katt a linkre: http://www.facethemusic.hu/iron-maiden/vinyl-lp/live-after-death.html
“Hogy ez miért van így fogalmam sincs de egy cseppet sem tetszik”
A lemez alapárát mindig a kiadó határozza meg, ez mindig is így volt. Akár több ezer forintos különbség is lehet egy 120 grammos és egy 180 grammos kiadvány között. Tehát amíg egy dupla, 120 grammos Alicia Keys újdonság (Girl on Fire LP) belefér az 5000 Ft-os eladási árba, addig egy dupla, 180 grammos limitált picture disc a kiadó szerint már háromszor annyit ér – be is árazzák rendesen.
Hát ez az. Gyártási különbség meg lehet vagy 2 USD. Pont ettől félek, hogy innentől majd minden kiadvány ilyen lesz (még akkor ha tojnak a hangminőségre – csak rá lehessen mondani). (Mert azért valljuk be, hogy van sok régi régi lemez ami síma 120g, nincsenek dicshimnuszok a borítón, mégis jobban szólnak mint a mostaniak :()
A gyűjtőknek szánt és általában limitált kiadványokat egyértelműen túlárazzák, szinte érződik a lehúzás szaga.
Elég kitalálni hogy limitált és máris több ezer forinttal többet lehet érte elkérni. Akkor inkább ne legyen limitált, gyártsák amíg igény van rá, aztán töröljék pár évre rá. De ne legyen aránytalanul drága, mert ez gusztustalan.