Battle Beast – Bringer of Pain

Azt mindig is tudtuk, hogy az északi népek nagyon jók rock zenében – felsorolni sem tudom hány lemezem van már finn, norvég bandáktól. A Battle Beast is a finn hagyományokat követi amolyan retro beütéssel, de ez náluk valamiféle hagyomány lehet – mint a szauna.

A Február 17-én megjelent Bringer of Pain az együttes negyedik lemeze, amiben egy kicsit ugyan lelassultak – bár egy többnyire gyors számokat tartalmazó lemeznél fura ezt kimondani – mégis sokkal érettebb munkának tűnik. A dallamvilág kifinomultabb és úgy lett a lemez modernebb hangzású, hogy megmaradt benne a 80-as évek rockzenéjének minden bája. Nyilván lesz aki pont úgy vélekedik majd, hogy az előző lemez sokkal őszintébb, sokkal inkább örömzene. Igen a Battle Beast is kezd felnőni – a végeredményt meg mindenki eldönti maga. Részemről kötelező vétel!

A 2013-as Battle Beast albumról a Kingdom című szám:

Az új albumról a Familiar Hell:

És a King for a Day:

 

Nyomás utána – Part II

A part I-ben gyorsan körbeszaladtuk a keleti-blokk által gyártott lemezeket, most átugrunk a vasfüggöny túloldalára és ugyanilyen gyors járatban átszaladunk a nyugati nyomásokon. Biztos lesznek akik nem értenek velem egyet, de a hi-fi már csak ilyen. 1-2 ország persze itt is ki fog maradni, vagy érdekesség hiánya miatt, vagy csak mert szimplán olyan minimális mennyiségben találkoztam vele, hogy nem merek állást foglalni. Ilyen pl Olaszország ahonnan túlnyomóan csak italo maxi lemezeim vannak és nem nagyon van mivel összehasonlítani. Ezúttal haladjunk minőségileg “csökkenő” sorrendben. Fontos megjegyezni, hogy itt már a legtöbbször nincsenek olyan különbségek mint a keleti vs nyugati lemezek esetében, egy-egy angol-német német-USA párharcot csak jó szettel és kellő odafigyeléssel lehet értékelni.

DEFLEPPARDPyromaniajapanCDinMiniLPsleeveOBI

Japán: Számomra ez a non plus ultra, az etalon. A japán lemezek egyszerűen gyönyörűek és gyakorlatilag hibátlanok. A borítok csodaszép fényes, élnék színekkel vannak megáldva, a lemezek már ránézésre is magas szintet képviselnek. Azt hiszem talán japán az egyetlen nyomás ahol még nem találkoztam off centeres (amikor a lemezközép nem 100% középen van) lemezzel. Külön érdemes a JVC Super Vinylt megemlíteni vagy a Toshiba kiadásokat. A japán lemezek különlegessége továbbá az úgynevezett OBI csík ami egy kis japán nyelvű tájékoztató magáról a lemezről. Az eredeti borítót ugyanis a japánok általában átvették de a latin betűket nem mindenki tudja olvasni így az OBI-n kandzsival is feltüntették az információkat. Ha japán lemezt látok jó áron akkor mindig beszerzem, azt szoktam mondani, hogy majd a másik nyomás felkerül a piacra akkor 🙂

Hollandia: A holland lemezek jók, sőt az esetek nagyon nagy százalékában nagyon jók. Dinamikus tiszta hangzás, kellő mélyek és megfelelő magasak jellemzik. Holland lemezből nem szabad otthagyni a kedvenceinket, nem fogunk benne csalódni.

Németország: A németek precíz népség, és ez a lemezeikre is igaz. Kiváló lemezeket nyomtak, csak ritkán csúszott be 1-2 rosszabbul sikerült nyomás, ez valószínűleg már a cégek minőségi különbségéből eredhet, de régi lemezeknél nagyon ritkán lehet tudni, hogy melyik présüzemben készült. A gyűjteményem 90%-a nekem német lemez, mert az ország közelségét nézve ezek amolyan bestbuy kategóriák. Szinte minden beszerezhető és ár/teljesítményben is a legjobbak között vannak. Érdemes tehát a német lemezeket nézegetni.

usa

USA, Kanada: Az USA lemezek elég furcsa jószágok, én azt vettem észre, hogy folyamatos degradációban vannak ami a hangminőséget illeti. Ahogy haladunk előre az évszámokban úgy tűnik el az USA lemezek hangzásbeli előnye. A 60-as 70-es évekből még feltétlenül érdemes USA lemezekben gondolkodni a 80-as és későbbi évekből már nem vagyok ebben ennyire biztos. Természetesen a mai napig maradtak kíváló lemeznyomók USA-ban, de ezekről majd a Part III-ban. Kanada amolyan sötét ló, mert hallottam onnan már egészen kíváló lemezeket, és sajnos gyengébbeket is – sajnos a mintám azonban túl kicsi ahhoz, hogy egyik vagy másik felé billentsem a mérleg nyelvét. Így egyelőre marad a sötét ló.

Anglia: Nagyon sokan szeretik az angol nyomásokat, én sajnos hektikusnak találom. Míg a németeknél nagyon ritkán csúszik be 1-1 rosszabbul sikerültebb darab, addig az angoloknál ez szinte rendszeres, főleg az EMI, CBS kiadások esetén. Az angol használt lemez piac hatalmas, de sajnos nem olyan precízke mint a németek – hozzájuk képest az angolok már – már trehány népség így nagyon meg kell néznünk mit kínálnak, mert az angol eladók a popcorn morzsás lemezt is képesek hibátlanként hírdetni.

Franciaország, Olaszország: Szintén két olyan ország amiből túl kevés mintával rendelkezem ahhoz, hogy biztonságosan nyilatkozni merjek a nyomásokról. Persze Jean-Michel Jarre összes korai francia nyomásban van meg és azok ütnek is rendesen. Valamint van pl francia nyomású Kraftwerkem (ami pl egy olyan zene, hogy elrontani sem nagyon lehet a legrosszabb nyomás is kifejezetten jól szól), ami szintén nagyon jó, de ebben az esetben az  USA jobb például.

Görögország, Spanyolország: Szintén túl kicsi a minta, de amit eddig tapasztaltam az a mediterrán életstílus leképzése – hanyag munkák. Spanyolország annyiból érdekes, hogy ott még a kilencvenes évek közepén is nyomták a lemezeket így van jó pár anyag ami csak abban szerezhető be (hála a represseknek már nem sokáig). Egyiket sem kell erőltetni, hacsak nem a gyűjtés miatt keresünk valamit pont ilyen nyomásban.

Természetesen még számtalan ország van, de vagy minőségük miatt, vagy mert igen ritkák így nincs igazából értelme beszélni róluk. Kimaradt tehát ez-az de nagyjából átfutottuk így a nyugati lemeznyomást is.

A part III-ban megvizsgáljuk majd, hogy mi a helyzet mostanában, megbeszélünk pár olyan fogalmat mint, hogy mi a repress, reissue, test pressing, etched, single sided és még sok hasonló nyalánkságot 🙂

Nyomás utána Part I

Mint bizonyára mindenki tudja; a lemezek különböző országokban, különböző cégeknél készülnek. Ezt hívjuk “szaknyelven” a lemez nyomásának. Tehát ha valaki azt kérdezi az eladó lemezedről, hogy az milyen nyomás, akkor nem légnyomás után érdeklődik, pusztán csak azt szeretné tudni, hogy melyik országban készült az adott lemez. Ez ugyanis a lemez hangzását, minőségét nagyban befolyásoló tényező. Bár országon belül is vannak eltérések, általában mégis csak országra bontják a nyomás “milyenségét”, mert az adott országban készült lemezek akár több cégen belül is hasonlók lehetnek – kivétel persze mindig akad de a rutinos róka ezekkel már tisztában van. A világ a kilencvenes évek – és a CD térhódítása – óta eléggé átrajzolódott ebből a szempontól is, aminek gazdasági okai vannak.

A mai piacot is kivesézzük majd, de most kezdjük a múlttal (80-as évek végéig vagyis a rendszerváltások +-2-3 év). Fontos megemlíteni, hogy a rossz hangzás általában nem azt jelenti, hogy hallgathatatlan. Ilyenkor adódnak azok a félre értések amikor ismerős mondja, hogy hát neki az jugóban van meg és jól szól semmi baja. Aztán feltesszük utána az USA nyomást és akkor érti meg, hogy jaaaa itt tényleg elég nagy különbségek vannak hangzásban. Tehát a kiadásokat mindig egymáshoz viszonyítjuk – önmagában nem ad nekünk elég információt.

Kezdjük valahol az aljával, ezek pedig sajnos – nem sajnos a kelet európai blokkban készült nyomások. Hiába no, itt sem volt versenyhelyzet – ahol meg nincs ott meg tudjuk milyen a munka. (azon kívül, hogy büdös)

emil-dimitrov-balkanton

Bulgária, Románia – ezek a legalja. Többnyire mondjuk népzenéket és helyi zenéket adtak ki, ebből a szempontból talán érdekes lehet, de kedvenc együttesünket ne ilyen nyomásban keressük. (Maximum gyűjtési célzattal).

India – Az Indiai lemezek nagy része vastag, törékeny, merev anyagból készült és az időt is rosszul viselik. Vannak jobban és rosszabbul sikerült változatok, de összességében beszerzésre nem ajánlott. Valamikor a nyolcvanas évek közepe táján beszereztek angol nyomóformákat, innentől javult a hangzás valamit, de ha lehet ne indiai lemezt válasszunk. (Nyugaton – főleg USA-ban vannak gyűjtők akik keresik az indiai lemezeket érdekességük folytán – tehát üzletelni éppenséggel lehet vele ha a nagy együttesekről beszélünk).

Jugoszlávia – Magyarországon a magyar nyomások mellett talán a jugoszláv nyomások voltak a legnépszerűbbek, hiszen sokkal több mindent adtak ki mint amit a magyar pártfunkcionáriusok engedélyeztek, azaz esélyes volt, hogy egy keresett nyugati előadó lemezéből jugóhoz jutunk hozzá legkönnyebben. Meglepően sok kiadó is volt az akkori Jugoszláviában (Jugoton, RTB, Suzy, Beograd Disk, stb). A Jugoszláv nyomások legnagyobb baja az, hogy hektikusak – képtelenek voltak fenntartani bármiféle standardot, így találkozhatunk egészen tisztességes nyomással és borzasztó rosszal is. Háttér információk szerint használt nyugat-európai nyomóformákat vettek meg és attól függött a minőség, hogy előtte azt a nyomóformát nyugaton már mennyire használták el. A borítók is ilyenek – a legtöbb jugó lemez borítója tompa, élettelen és színtelen, sokszor a méretek sem stimmelnek, szövegek, képrészletek maradtak le. Hangra eddig bármilyen jugó lemezt hasonlítottam a megfelelő nyugatihoz eddig mindig alulmaradt, szóval akkor szerezzünk be jugó változatot ha nagyon nincs más, nagyon nincs pénzünk a jobbra vagy csak gyűjteményi célzattal kell.

L-121761-1296408754.jpeg

Magyarország – A magyar nyomások az országban könnyen és olcsón hozzáférhetőek voltak, köszönhetően az állami hanglemezboltoknak. Sokan egészen nagy tiszteletben tartják őket – én nem tartozok ebbe a táborba. A legtöbb magyar nyomás sáv határoltan, szűkösen szól, sok lemeznél olyan mintha a magas hangok tetejét egyenesen levágták volna. Állítólag saját kiadású klasszikus zenei vonalunk világ színvonalú, de mivel nem hallgatok klasszikus zenét így ezt nem tudom megerősíteni. A jugóval szemben mindenképpen van annyi előnye, hogy új nyomóformákat használtak, és a lemezek licensz alapján kerültek nyomásba, ami azt jelenti, hogy jó(bb) minőségű borító és egy standard állandó minőség is biztosított volt. Borzasztóan rosszul szóló magyar nyomás még nem hallottam, de az is igaz, hogy az évek alatt szinte az összes magyar nyomású lemezem “lecserélődött” valamilyen nyugatira. Az MMC kiadású lemezek minden szempontból jobbak mint a többi.

supraphon

Csehország (Opus, Supraphone) – Ebből valahogy nekem kevés jutott és amit hallottam az sem volt jó – így soha többet nem is forszíroztam cseh lemezek beszerzését.

NDK (Amiga) – Amiga nyomású lemezeim mind korrektül szólnak. Semmi plusz, semmi extra, de Amigából sem hallottam még vállalhatatlanul rosszat. (A német akkor is német ha keleti). Talán a keleti blokkból a legvállalhatóbb lemezek.

320_label

Oroszország (Melodiya): Nos az oroszok azok oroszok – ők egyszerre tudnak mindent és semmit. A lemezeik is ilyenek – az egészen kiválóan összerakott (lopott) anyagtól kezdve a teljesen szedett-vedett hulladékig (szó szerint), minden megtalálható. Meglepően sok nyomóüzemmel rendelkeztek, de mindegyik (szinte) Melodiya néven nyomott. A nyomóüzemek minőségbeli különbségéről nincs információm, (talán nem is volt). Aprelevsky plant (Moszkva), Leningradsky plant (Leningrád), Riga plant (Riga) Tashkent plant (Tashkent, Üzbegisztán), Tbilisi plant (Tbilisi, Grúzia) amiket a neten össze lehet vadászni. Érdekességnek persze mindenképpen az, és bár Oroszország elvtársi alapon közelebb volt hozzánk, km-ben viszont még mindig rohadt messze volt Moszkva, így mégsem öntöttek el minket az orosz lemezek (najó klasszikusban és népzenében talán igen). Sokkal könnyebb egy normális német lemezt szerezni mint egy oroszt.

Ezzel vége a Part I-nek, a következő részben a régebbi nyugati nyomásokról ejtünk pár szót.

Jean-Michel Jarre – Oxygene 3 és a Pakk

December 2.-án – pontosan 40 évvel az első, és korszakalkotó Oxygene megjelenése után – végre megjelent a harmadik tétel, az eldurvult megnevezések mesterétől, Oxygene 3 néven. A melódiák természetesen ott folytatódnak ahol a második felépítményben végük szakadt, azaz Oxygene Part 14-20-ig.

img_0240

Hogy az örömünk ne legyen felhőtlen, az eddig vinylen még nem kapható 2. rész ezúttal is csak az Oxygene Trilogy Pack elnevezésű össznépi örömben lesz beszerezhető. (Tudja a Sony, hogy mitől döglik a légy – meg, hogy kell útálókat szerezni). Amíg az Oxygene 1 és 3 vinylen is teljesen kellemes, sőt már-már baráti áron beszerezhető addig a 3-ért együtt már bőven 30e forint felett kell leszurkolnunk. (Amit úgy is nézhetünk, hogy a kiadó úgy volt vele, hogy akinek kell a második az fizessen soooookkal többet mint külön az 1-3. – perverzek!)

digipack-solo

Node, hogy ne (csak) rinyáljak; a publicitást ezúttal a Part 17 kapta meg mint fő tétel. (és nem főtt étel…)

Bár, hogy őszinte legyek, nekem egy lelkes rajongó által készített cover változat jobban tetszik, pont ott tesz kicsit többet hozzá ahol az eredetit laposnak érzem (ritmus szekció).

Használt lemezek osztályozása – avagy a Goldmine értékelő standard

Hogy osztályozzuk a vinyl lemezeket

A lemezek sajnos kényes információ hordozó eszközök, nem megfelelő használat és tárolás esetén a minőségükön különböző mennyiségű csorba jelentkezik. Ahhoz, hogy az eladó és a vevő megértesse egymást ezen hibák nagyságáról, különböző standardokat vezettek be. A világon a legelterjedtebb az úgynevezett Goldmine standard – mi is ezen futunk most gyorsan át.

A lemezeket kétféle alapvető módon lehet osztályozni – szemrevételezéssel (ez az elterjedtebb) és belehallgatással. Utóbbi módszert a legtöbb eladó akkor kínálja fel ha egy értékesebb lemezről pontosabb információt szeretnénk kapni. Ne féljük kérni ha drága lemezről van szó és nem vagyunk biztosak a dolgunkban.

Mint (M betűvel is jelölik)

Teljesen kifogástalan, új értékű hanglemez – leginkább csak a tényleg új és még bontatlan lemezeket ildomos így jelölni. Mivel a MINT jelzés tényleg kifogástalan lemezt jelöl és sok új lemeznél sem mindig áll ez fent (leginkább a borító tekintetében), így érdemes ezt a jelölést nagyon ritkán használni.

Near Mint (NM)

Lemez: Majdnem tökéletes példány, teljesen újszerű lemez. Gyakorlatilag hibátlan, mindenféle látható sérülés nélkül. Többször lejátszott hanglemez is belefér ebbe a kategóriába ha egyébként teljesíti a fenti feltételeket.

Borító: A borítón nem lehet gyűrődés, körkopás, az insert hibátlan, az esetlegesen hozzá adott poszter vagy kiegészítő szintén újszerű állapotban van. Ha egyszerűen kell fogalmazni akkor egy Near Mint (NM) lemez olyan állapotban van mintha most vitted volna haza a boltból csak kibontottad volna.

Very Good Plus (VG+)

Lemez: Nagyon jó állapotú, kevéssé használt borító és hanglemez. Néhány apróbb sérülés (papírkarc) ami semmilyen módon nem befolyásolja a lejátszást még belefér. A VG+ lemez egyébként egy gondos gazda vigyázó kezei közül kikerült hanglemezt takar.

Borító: a borító esetében a sarkok és élek minimális kopása, régebbi árcímke, vagy annak látható nyoma, esetleg a borító kis mértékű fakulása, szinvesztése. Cut-out-os lemezek is ide kerülnek (Cut-out amikor kivágnak egy kis részt a borítóból – régebben így jelölték a diszkont árú lemezeket).

Very Good (VG)

Lemez:  jó állapotú lemez, ahol a VG+ által már felvázolt hibák itt nagyobb számban és nyomatékosabban fordulnak elő. Lejátszáskor hallatszik a használat, az alapzaj megnövekedett, belehallatszanak az apróbb sérülések kisebb nagyobb pattogások, recsegések formájában. Ránézésre karcok, ujjlenyomatok előfordulhatnak a lemezen, de csak olyanok amik a tű végigfutását semmilyen módon nem befolyásolják. Hullámos lemezek is ide tartoznak de szintén csak olyan mértékben, hogy a tű futását nem befolyásolják.

Borító: A borító esetében a sarkok és élek kopása, sérülések, a lemez által okozott körkopás, gyűrődés tartozik ebbe a kategóriába. Erőteljesebb fakulás, kisebb szakadás is ide tartozik.

Good (G), Good Plus (G+)

Lemez: A G-vel jelölt lemez nem rossz lemezt jelent. Azaz gond nélkül feltehető egy lemezjátszóra, végigjátszható, nem ugrik. Hangosabb alapzaj, nagyobb pattanások, ránézésre nagyobb karcok is ide tartoznak.

Borító: Ragasztott, feliratozott, nyomott – törött sarkok, erős körkopás, kisebb szakadás, nagymértékű fakulás, színkopás.

Poor (P), Fair (F)

Lemez: A lemez erősen elhasználódott, nagyon hullámos, vagy olyan karcok találhatók rajta amik a végigfutást akadályozzák (azaz ugrik a tű).

Borító: A borító ázott volt, nagy körkopás, szakadás, firkálás, idegen matricázás látható. A borító gyakorlatilag alig tartja bent a lemezt (Attól, hogy össze celluxozták attól még nem lett VG+)

Generic: Van még egy borító kategória ami a Generic nevet viseli – ez szabad fordításban általános borítót jelöl. Rengeteg disco és maxi lemez kerül ilyen tokban forgalomban – gyakorlatilag ez egy szimpla tok nyomtatás nélkül, vagy a kiadó cég logójára, infojára nyomva (de többféle lemezét is így adja ki). Általában felmatricázással jelölik, hogy milyen lemez került bele. Generic borítót nem kell külön osztályozni, bár lehet – de mivel bármelyik másik Generic borítóba át lehet rakni a lemezt így ez nem módosító tényező.

Jajj….

NAD

 

Nem mondom, hogy szegény NAD a maga szocialista belépő szintjén nem volt jó gyalu – de azért az ilyen szövegektől a hideg is kiráz. Ma már minden ami régebbi és van valami ráírva az Hájend meg audiofil…. brrr

Az, hogy nagymama viszi postára (szegény) gondolom árfelhajtó tényező akart lenni – nem biztos, hogy bejött 😀

 

Audio Technica ATLP5 lemezjátszó gyors teszt

A készülék 2 napja érkezett meg de csak 1 napja van komoly terhelés alatt, tehát jelenlegi csak amolyan instant véleményt tudok megosztani. (ezért is gyorsteszt) Mivel közvetlen ezelőtt a lemezjátszó előtt egy Technics SL1210 zenélt itt (illetve a nagy ismertség miatt valamennyire referencia pontként is szolgál), így az LP nem kerülheti el az összehasonlításokat.

 Csomag:

Kezdjük hát a csomagolással. 1db dobozban érkezett + 1db dobozban a plexi tető amit egyébként külön árulnak (most akcióban egybe volt csomagolva). A csomagolás nagyon jó, relatív kis helyre bezsúfoltak mindent, mindennek külön helye van. Külön pluszpont a beállító sablon ami a túlnyúlásra is tekintettel van. Sok lemezjátszónál ezt bizony kispórolják, pedig itt a példa, hogy egy egyszerű papírral milyen jól meg lehet ezt oldani. A készülékhez adott Audio Technica AT95EX hangszedő már beállítva, headshellben érkezik, nekünk tényleg csak annyi a feladatunk, hogy a hangkarra rögzítsük majd beállítsuk a tűnyomó erőt és az anti skatinget. (2g optimális tűnyomást ajánl a cég). Az AT95EX egyébként az AT95E módosított változata. A különbség abban rejlik, hogy az X változat egy finomabb tűt kapott (3×7) az egyszerűbb model 4×7 tűprofilja helyett. Maga a hangszedő egyébként csak színben tér el. (Bordó színt kapott a randa zöld helyett).

AudioTechnicaATLP5Külcsín:

A lemezjátszó egyébként szerintem kellemes megjelenésű, öröm, hogy nem akarták minden áron a Technicset másolni (bár szemből hasonló).  A kar a Technicsel ellentétben J alakú (nem S), ami egyébként jót is jelenthet, a kidolgozással nincs is probléma, a karleengedő-emelő használatakor azonban érződik, hogy könnyű műanyag pöckök dolgoznak. A hangkar magassága sajnos nem változtatható, így csak átlagolni tudjuk és amíg nem akarjuk a gumitányért cserélni addig nincs is nagy gond. A plexi két állásban dolgozik vagy 45-50 fok körül nyitva van vagy csukva. Ezeket a pontokat szépen pontosan fogja, a tartósság meg hosszútávon majd elválik. A bekapcsoló gomb számomra szokatlan helyen a készülék hátulján a hálózati kábel mellett kapott helyett, aminek elérése néhány helyzetben kényelmetlen lehet. A készüléken helyet kapott egy USB port is a könnyű digitalizáláshoz, valamint beépített phonoval is rendelkezik az LP5 aminek a jelét az RCA csatlakozókon keresztül is ki tudja küldeni, tehát olyan erősítőre is rá tudjuk kötni aminek nincs phono bemenete (és nem rendelkezünk külön phono elektronikával). Ezt majd valamikor később próbálom ki.

audio-technica-atlp5-004

Hang:

A hang az alap kiszereléssel, korrekt de nem izgalmas. Mivel a hangszedő új és alig 6-8 órát ment eddig, így a kellemetlen érces mellékhangot (ami a legtöbb lemeznél folyamatosan jelen van), egyelőre ennek tudom be, remélem a szokásos 20-40 óra alatt eltűnik (ha nem akkor ez komoly hiba és komolyan befolyásolja az élvezeti értéket). A tányér azonban egy nagyon könnyű alumínium tányér, és a DD motor is egy szimpla DD konstrukció. Sajnos ez a két dolog rá is nyomja a bélyegét a lemezjátszóra. A motor miatt végig van egy halk de konstans módon hallható alapzaj amit a hozzáadott gumilap(matrac) sem tud eltüntetni. A motornak minden indításkor van egy kellemetlen kotyogó hangja is, amit lemeztakarításnál is hallunk (vagy bármikor amikor a tényérhoz hozzáérünk). A Technics 1210mk2 ebből a szempontból fényévekkel jobb, ott gyakorlatilag nincs alapzaj (vagy legalábbis bőven a hallható tartomány alatt marad), a tányér is masszívabb. A motorban nincs elég nyomaték a takarítás elvégzéshez sem, egy kicsit erősebb törlés alkalmával szíjas lejátszóként viselkedve lassul le a tányér forgása.

Hangszedő csere után felkerül egy Denon DL160 ami régóta a társam. Azért ez így már egészen más kategória, az idegesítő ércesség eltűnik, a tér megnyílik az egész hangkarakter a helyére kerül, bár ez inkább a hangszedő érdeme, de jó tudni, hogy az LP5 megbírkózik komolyabb hangszedők kiszolgálásával is.

atlp5,78920-1200px

Végszó:

Eddig ezek a tapasztalataim. Ami már motoszkál a fejemben az a tuning, ugyanis a lemezjátszó láthatóan, hallhatóan, leggyengébb pontja a motor és a tányér, kérdés ezeket vajon milyen irányba, milyen módszerrel lehetne tuningolni. Mivel a nálam lévő eszköz garanciális, zsír új így ennek a buherálása szóba sem jöhet jelenleg. Így viszont marad a kérdés, hogy így megéri-e az árát a lemezjátszó? A kérdés nehéz és mégsem az. Ha már a Technicshez hasonlítjuk akkor meg kell említeni, hogy én az én példányomat sok-sok évvel ezelőtt még 60e forintért vettem. Ha most ennyiért lehetne 1200-as sorozatból kapni egyben lévő példányt akkor azt mondanám, hogy felejtsük el ezt az Audio Technicát és mindenki rohanjon, vegyen Tekát. Viszont a sorok írásának pillanatában (2016.08.12) 120-130e forint alatt alig alig lehet találni normális állapotú SL1200/1210 lemezjátszót kapni. A tesztben szereplő Audio Technica LP5 viszont nagyjából ugyanennyiért megszerezhető. Ennyi pénzért kapunk egy komplett kezdő rendszert amit könnyű üzembe helyezni és csak erősítő és hangfal kell mellé, ráadásul új és garancia jár mellé ami soha nem elhanyagolható. A hangszedő később bármikor komolyabbra cserélhető a készülék megbirkózik azzal is, és alapesetben is kellemesen hallgatható lejátszóról beszélünk.  (Amennyiben a hangszedő érces zizegése eltűnik). Összességében azt tudom mondani, hogy a lemezjátszó ára jól van megválasztva ennyiért jó vétel. A lemezekkel, lemezjátszókkal most ismerkedőknek pedig kimondottan ajánlott!

White Lies – Friends

Október 7.-én érkezik a boltokba a White Lies új albuma ami a Friends címet kapta. A londoni formáció negyedik sorlemeze már előrendelhető és egy számot a Vevo csatornájukon is promóznak. A debütáló “To Lose my Life” című lemezük az angol Album listák éléig kapaszkodott annó 2009-ben, és bár ezt a sikert azóta sem tudták megismételni, azért elég jó lemezeket tettek le az asztalra. A “Take it Out On Me” szám is kellemes bár mintha hallottam volna már. Remélem a nagylemez kissé előrébb mutató lesz. 21,99 EUR az ajánlott eladási ára.